A mesterséget a K.u.K. világból itt maradt vidéki fényképészeti műintézetekben tanulta, hogy a két világháború közötti években már filmsztárok és felső középosztálybeli egzisztenciák székesfővárosi portréfotográfusa legyen. Haditudósítóként szerencsésen tért vissza a Don-kanyarból, de az államosítás idején sem esett kétségbe, miután önálló műterem nélkül maradt. Standfotósként sok más mellett olyan filmekkel kapcsolódott össze a neve, mint az Emberek a havason, a Hannibál tanár úr, a Szegénylegénye, vagy Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációi. Inkey Tibor fotográfus élete és életműve a 20. század Magyarországának sajátos és reprezentatív lenyomata.